2021-et írunk, a baleset óta eltelt 12 év, a transzplantációs műtét óta pedig 10. Ez alatt a 10 év alatt a térdem kibírt egy kemény építkezést, két várandósságot, gleccserhez túráztunk, tudok biciklizni, ha kell futni, na jó csak halkan súgom meg, hogy azóta motoron is ültem, de psszt ezzel a dokik előtt nem dicsekszem. Trambulinozok a gyerekekkel és voltaképp, aki nem ismer, annak csak nyáron tűnik fel, a hegeim láttán, hogy hoppá veled meg mi történt. Nem teljes ugyan a felépülésem mert leguggolni még nem tudok, és a kezem nyújtásánál is hiányzik kb. 6 centi, de ezek annyira apróságok, nagyon örülök annak, hogy csak ennyi maradt vissza. Évente látogatom a Professzor urat hyaluronsavas injekcióért a térdembe, de ezt betudom annak, hogy a jó csapágynak is kell a kenés.

Ha őszinte akarok lenni, akkor azóta más szemmel nézem a világot. Sokkal jobban megbecsülök apróságnak tűnő dolgokat is, mint korábban. Próbálok nagyon odafigyelni az egészségemre, mert túl nagy leckét kaptam ennek elvesztéséből, még ha csak ideiglenesen is.

Amit bizton tudok állítani, ha már megtörtént a baj, akkor szedd össze minden erődet és fuss neki teljes erőbedobással a felépülésednek, így elmondhatod, hogy te mindent megtettél, ami erődből és lehetőségedből telt. Ha nincs információd, akkor járj utána, ha gyógytornász kell, keress egyet, ha segédeszköz kell, szerezd be, ha térdmozgató gép kell, keress fel minket, ha egy kis biztatás kell, hívd fel egy barátodat, senki más nem fogja ezeket helyetted megtenni, hanem te magad tedd meg, a saját egészségedért, amiből csak egy van, és ez számít a legtöbbet! Kitartást mindenkinek!